A történetet ott kezdeném, hogy már több mint 15 éve kerékpározom, de ez idő alatt nem voltam tagja sem egyesületnek sem más szervezetnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem alakultak ki baráti viszonyok a különböző rendezvényeken, túrákon vagy esetleg versenyeken.
A téli álomból felébredve és kimozdulva egyre több az ismerős arc az utakon, de ugyanígy egyre több az ismeretlen is, aki most barátkozik ezzel a sporttal…
Ebből a téli álomból felébredve érkeztem meg én is a múlt vasárnapi egyesületi évadnyitó túrára. Szerencsére az ismerőseim között vannak, akik nem hagynak ki a riadóláncból és mint ennek a láncnak a tagja, ilyenkor én is adom tovább a megszerzett információkat. Érezni lehetett, hogy még gyerekcipőben jár az idei év, alig 11-en verődtünk össze vasárnap reggel, hogy teljesítsük a meghirdetett távot a Veszprém – Szentkirályszabadja – Felsőörs – Lovas – Csopak – Balatonfüred – Balatonalmádi – Veszprém útvonalon
Reggeli vidámságunkat próbálta lehűteni az idő, mert alig akart 5-6°C fölé kúszni. De lelkesedésünket sem a hűvösebb idő, sem az év elején még jelentkező rozsdásabb izmok, karcosabb reflexek sem tudták elmulasztani. A meghirdetett időpontnak megfelelően 10 órakor, a kokárdák feltűzése után el is indultunk teljesíteni a távot. A kerékpárúton lassú mozgással, bemelegedve tettük meg a távot Szent-királyszabadjáig. Ide érve a reggeli ködszitálós időből egy enyhe kis eső fogadott minket, valamint két újabb csatlakozó. Szentkirályszabadját elhagyva letértünk a kerékpárútról, és egy murvás átkötő úton a felsőörsi út felé vettük az irányt. A felsőörsi úthoz érve gyors tanácskozás vette kezdetét, mert a csapatból többen is a hidegre panaszkodtak, ami érthető is volt. Megbeszéltük, hogy Felsőörs és Lovas érintése után az útvonaltól eltérően visszakanyarodunk Alsóörs irányába, hogy a mólónál egy forró kávé vagy tea mellett megnézzük kiben mennyire nagy még a lelkesedés.
A lélekmelegítők elfogyasztása után megszületett a döntés, hogy 9-en visszaindultak Balatonalmádi érintésével Veszprémbe, útjukat némileg megkönnyítette az időközben feltámadó délkeleti szél, mely a köd, és a felhők elfújására is hivatott volt.

Így már csak 4-en maradtunk, de nem adtuk fel a tervet, hogy teljesítjük az útvonalat. El is indultunk Lovas – Csopak érintésével Balatonfüredre a kerékpárúton.

Laza túratempóban és beszélgetve értünk Balatonfüredre, ahol megörökítettük magunkat Bujtor István szobra mellett. Füreden érezhető volt az ünnepi hangulat a sétányon és a mólón, sokan sétáltak korhű ruhákban.

Kisebb frissítés után Csopak, majd a „felső” úton Lovas felé vegyük az irányt és Felsőörsöt érintve visszajussunk Veszprémbe. A Felsőörs tábla előtt utol is értünk még 3 bringást, akikkel összedolgozva egy hatalmas hajrába kezdtünk Veszprém irányába. 35-40km/h-s tempóval és az egekbe szökő pedálfordulat-, és pulzusszámmal, de időben annál hamarabb értünk vissza a városba.

A szél hatására időközben még a nap is kisütött, úgyhogy eldöntöttük, még eltekerünk Nemesvámosig a tavaly átadott új kerékpárúton. Nemesvámosról visszaérve a városban tettünk még kisebb kitérőket, majd közel 80 kilométer után mentünk haza ebédelni.

 A túra pillanatnyi kellemetlenségei, mint az eső vagy a köd és hideg, messze eltörpül a túra során kialakult hangulat, egymás ugratása, megviccelése mellett, amire jó visszaemlékezni. Én úgy gondolom, hogy ezeknek az összejöveteleknek pont ez a legfőbb célja, hogy kellemes társaságban és környezetben töltsük el a napunkat és közben felmérjük az edzettségi szintünket is. Köszönet László Tamásnak a szervezésért, biztos vagyok benne, hogy idén lesz még túra, amin részt veszek!